A mozgásszervi
szakértő
Szakorvosaink
Első generációs orvos, aki már gimnazistaként elkötelezte magát az emberekkel való törődés, a testi szenvedéseik tompítása, megszüntetése mellett. Érettségi után a Semmelweis Egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait, szakot hatodéves korában választott.
2009 óta ortopédiai magánpraxist folytat. Szakmai jártasságát is jelző nyugalma a betegek bizalmában kamatozik. Dinamizmusa munkavégzésében és csapatépítésében is megmutatkozik. Négy gyermek édesapja. Kedveli a hosszútávfutást, kiemelten a kitartást igénylő maratont. A magányos futás mellett, csapatjátékos volta igazolásaként, alig létező szabadidejében alkalmankén kosarazik.
„Utolsó egyetemi évemben éreztem rá, hogy a manualitással járó orvoslással tudnám leginkább a betegek gyógyulását szolgálni. Így köteleződtem el a sebészet és annak egy speciális ága, a baleseti sebészet mellett. Hogy valóban jól döntöttem, azt a Honvéd Kórház baleseti sebészetén eltöltött nyolc évem igazolja, amely alatt megmártózhattam a baleseti sebészet minden bugyrában.”
Mióta eszemet tudom, mindig vonzott a biológia, lenyűgözött az emberi szervezet, és szerettem volna minél alaposabban megismerni. Világéletemben orvos szerettem volna lenni, elképzelni sem tudtam magamnak másféle hivatást. Így már általános iskolás éveimtől kezdve tudatosan erre a pályára készültem, amihez minden szükséges és lehetséges támogatást megkaptam a szüleimtől is, annak ellenére, hogy első generációs orvos vagyok.
Hamar fény derült rá, hogy erősen műszaki beállítottságú ember vagyok. Nagyon szerettem volna megérteni a különböző gépek, szerkezetek működését, ezért már kisgyermekkoromban sok mindent szétszedtem, majd újra összeraktam. Ez később az általános iskolás és gimnáziumi évek alatt a kerékpárjaim, majd az egyetem alatt a velem csaknem egykorú autóim karbantartásával, szerelésével, felújításával folytatódott. Ha időm engedi, a mai napig szívesen barkácsolok, illetve javítok meg ezt-azt.
Fentiekből egyenesen következett, hogy az egyetemi évek alatt a manuális szakmák közül az ortopédia felé fordult a figyelmem. Negyedéves koromtól kezdve heti rendszerességgel bejártam az egykori MÁV Kórház Ortopédiai Osztályának műtőjébe asszisztálni. Ötödévben pedig a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikán kapcsolódtam bele a tudományos munkába, majd itt írtam rektori pályamunkát, amellyel első díjat nyertem.